A Ministry-re sokmindent lehet mondani. Azt hogy túl ismertek lennének hazánkban azt nem igazán. Legalábbis ismeretségi körömben nagyon kevesen hallgatják eme bandát, szűkebben csak is én magam. Kell egyfajta betegség, hogy élvezd ezt a zenét, amit Indutsrial Metal-nak szoktak bélyegezni. Azért a srácok gyakran elmozdulnak ilyen-olyan irányokba.
Jelen esetben tárgyalt kiadványuk 2004-es keltezésű, és kissé erősebben speed orientáltabb, mint korábbi lemezeik. Az igazi betegség azonban a ministry legkorábbi lemezein hallható, azok ugyanis a mára szerencsére kipusztulni látszó szintipop műfajban indultak. Szintipoppot pedig csak is kizárólag elmebeteg pszcihopaták játszanak, Al Jourgensen pedig minden kétséget kizárólag ilyesfajta ember. Csak rá kell nézni.
Al, amellett hogy zenél és drogozik, néha szokott politizálni is. Néha pedig összehozza a zenét és a politikát. Ilyenformán született a Houses of the Molé is, mely nevezhető a Ministry Bush ellenes trilógiájának (2, Rio Grande Blood 3, The Last Sucker) kezdő ópuszának is.
A lemez tehát koncepcionális, legalábbis első látásra/hallásra/szaglásra. Azért a mélyén sokkal több lelhető mint hogy Bush bekaphatja.
A nyitószám, a No W a legepikusabb mind közül, itt már is rögtön tetten érhető a betegség, ahogy a Carmina Burana szól mialatt W György azt szajkózza : Evil, Evil.
A metál és a komoly zene fúziója nem mindig jó, de ebben az esetben katarktikus. Al énekhangja sosem volt nevezhető kiválónak, maradjunk inkább a karakteres jelzőnél, viszont a hangzáshoz remekül illik. Mocskos, dögölj meg hangzás ez.
Ha végignézünk a tracklisten, feltűnik hogy mind az összes szám címe magában hordozza a W betűt, a No W esetében ez egyértelműen az akkori USA elnök középső nevének kezdőbetűjére utal (W mint Walker, igazi texas ranger). A második szám címe Waiting, jó kis boogie-s dal ez, cincog a gitár a háttérben rendesen, szövege pedig a lappangó, fortyogó dühre utal, valakik várnak Amerikában, várnak a rothadásra, a saját idejükre. Mondtam már hogy beteg a cucc? A 3. track, a Worthless már egészen más témát pedzeget, erősebb is a basszus alap, dallamosabb, azt ugyan nem pötyögi el hogy ismét a kedves Györgyre utalnak mint értéktelen, vagy ez egy mélyebb lélektani szám, mely saját gyengeségünkre, egzisztenciális létünk ürességére utal, vagy valami.
Ahogy a kezdő három számra, úgy az egész albumra jellemző az erősen trozított hangzás, minden torz, Al hangja sem úgy szól, ahogy az természet szerint kibuggyan torkából reggelente a zuhany alatt, sok a sample, sokszor beszédet kevernek a zene alá, ami ad egy sajátos (beteg) hangulatot. Gitárt pedig ritkán hallani ennyire torzul szólni, de hát az Industrial az ilyen gyerekek.
Negyedikként a Wrong című szám szólal fel, szintén erős basszus erősítéssel, és könnyen a füledbe mászó refrénnel. Itt is egyértelmű a Bushra való utalás, vajon ki más tévedhetne?
Itt érünk el az Album egyik fénypontjához, a legbizarrabb dalhoz, melynek címe Warp City.
Rögtön szöveg sample-el nyitunk. Magam előtt látom, ahogy az ízes déli tájszólással beszélő redneck elmondja az idős házaspár történetét, ahol a férj a fürdőkádban lőtte agyon részeges feleségét. Happy-Happy funtimes. A zenére kevés szó van, mely elég jól leírja. Földszakadás, égzúdulás, pumpáló dobok, pillanatnyi szünet nélkül daráló gitárok és fel alá mászó, féregszerű basszus. A szöveg azonban az ami megadja a kegyelemdöfést.
She started drinking wine, and then she couldn't stop. She must be out of her head. Thats why she has to be shot....
Valószínűleg elborult egy ember vagyok, de ez szerintem zseniális. Egészen morbid, ahogy a dalszöveg elénktárja a családi mészárlás és öngyilkosság rémes vásznát. A végén pedig még az is elhangzik, a démon azt mondta, szabad leszek.
Azért az album tartogat még számunkra egy-két érdekes dolgot. A következp szám a WTV nem egy nagy eresztés, ez egy follow up dal, volt már több TV Song is más Ministry albumokon, ezen inkarnációjában erős zúzást és rengeteg TV-ből kivágott sample-t használ. Reklámok, filmek, híradó, George Bush beszéd, satöbbi. Az ezt követő World egy kicsit lazább, viszafogott tempójú szám, nem akarja megváltani a világot, csak éppen pont a világmegváltásról szól.
A következő fénypont a süppedő metál mocsárban a WKYJ, ami bezony büntet mint a dühös domina akit nem fizettek ki. Ezt most nem embeddelem be, nem zengek róla ódákat, tessék megkeresni, meghallgatni ha érdekel valakit. Engem megvett kilóra. A szám címe egy rádióadó nevére utal, a dal végén bele is beszél a Host a műsorba, és át is vezet a következő számra.
A Worm egy hosszú, bús, keserédes nóta. Egy vörös sivatag jut róla az eszembe, vagy egy veranda, ahol egy öreg úr ül éppen, tolószékben, lábtól lefelé letakarva. Oly kedves témákról szól mint a kétségbeesés, az öngyilkosság és a halál. Mégis folyton ezt hallgatom, szinte napotna. Lehet a zenei alap miatt van. Nem tudom milyen hangszer adja ki azt a tekergőző szólamot, ami belette magát az agyamba, talán valami fúvós, vagy lehet szimpla szintetizált hangdarab, de erősen megragad. Tí-tidididi-tídídi
Hát ennyi lett volna a Houses of the Molé, van még ugyan két bonus track bizonyos verziókon, az egyik a No W, csak most bekeverték elé az USA himnuszát, a másik pedig a Worm alatt szóló fülbemászó dallam, fordítva lejátszva, érthetetlen szöveggel. Lehet hogy Al, aki egymagában a Ministry manifesztációja, kissé politikailag szűk látókörre fókuszál, és lehet hogy szétitta, szétdrogozta magát, de hála Jehovának, hogy mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné, az ő (és bandatagjai) kobakjából kipattant ez a koszos, mocskos gyémánt.
